- Hiányzik ?
- Nem tudom ..
- Ezt nem lehet nem tudni.
- Pedig nem olyan egyszerű. Amikor olyan helyen vagyok, ahol régen együtt voltunk, vagy elsétálok a bolt mellett ahová vásárolni jártunk vagy, ha meghallgatok egy zenét, amit még Ö mutatott, a gyomrom rögvest görcsbe rándul. Eszembe jutnak az emlékek, a boldog reggelek, a soha ki nem hunyó láng, amikor megcsókolt. Ilyenkor hiányzik !..
De, ha arra gondolok, hogy mennyit sírtam, hányszor álltam értetlenül egy-egy vita előtt, hogy Ö sosem tévedhetett, akkor csak annyit mondok : jobb ez így ! Szóval nem tudom. Nagyon nehéz.
- És mi történik, ha meglátod ?
- Tudod, magam köré húztam egy védőfalat, hogy semmiképp se tudjon ártani nekem. De amikor meglátom az addig felhúzott védőfal összedől. Onnantól jönnek a kis pillangók a gyomromban, a nehéz lélegzet vétel és a ' Mi lenne ha .. ' kérdések sorozata.
- Akkor ne mond, hogy nem tudod eldönteni, hogy hiányzik-e.
- Igazad van, hiányzik. Minden mozdulata, a szavai, az érintései, de legfőképp az a tudat, hogy amikor ő velem volt, érdemes volt felkelnem.
Tökéletesen alkalomhoz illő :
http://www.youtube.com/watch?v=FlsBObg-1BQ&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése